Magyar Vadgazdálkodási Szakértők
Országos Egyesülete

Hírek

Észrevétel az új Vtv. koncepciójához
Éltünk véleményezési jogunkkal és megírtuk észrevételeinket az új Vtv. koncepciójával kapcsolatban.

Megjegyzések, észrevételek, javaslatok az új vadgazdálkodási törvény koncepciójához

Bevezetés

Minden részletesebb megjegyzés, észrevétel vagy javaslat előtt fontos leszögezni, hogy a társadalmi vitára bocsátott koncepció szövege a vadászati törvény normaszövegére való következtetést is csak kevés helyen teszi lehetővé – pl. 3 000 ha vagy 20 éves üzemtervi ciklus – így a legtöbb fejezetében, pontjában csak említést teszt elképzelésekről – pl. tájegységi vadgazdálkodás, tájegységi fővadász. Ezen okokból kifolyólag a koncepció véleményezése, esetleges javaslatok tétele tulajdonképpen komoly akadályokba ütközik.

Summázva, a koncepció érdemi társadalmi vitára jelen terjedelmében és tartalmában alkalmatlan!!!

Fentiektől eltekintve néhány észrevételt és javaslatot az alábbiakban foglaltuk össze.

1. Tájegységi vadgazdálkodás, a vadászterületek kialakításának alapjai

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi, hazai vadgazdálkodási struktúra, azaz a vadásztársaságok általi vadgazdálkodás, a vadgazdálkodás jelen feladatait ismerve idejét múlt. Ez megnyilvánul az apróvad állományának radikális csökkenésében, a nagyvadállomány dinamikus növekedésében és a hivatásos vadászok elszomorító munkakörülményeiben és az emiatti jelentős fluktuációjukban.

Nos, a 20 éves üzemtervi időszak és a vadászati jog kizárólagos haszonbérleti úton történő hasznosítása (kisszámú vadászterület kivételével, pl. erdőgazdaságok) ezt az állapotot hivatott konzerválni.

A 20 éve üzemtervi időszak szakmailag nem indokolható. Az, hogy a gímszarvas élettartama több mint 10 év, nem szakmai indok. A vadgazdálkodás megújításának érdekében nem a minél hosszabb üzemtervi ciklusban kell gondolkodni, hanem egy radikálisabb innovációban.

Gondoljunk csak bele. Hazánkban jelenleg 60 000 vadász van, akiknek, a kamara 2012-es felmérése alapján kb. 60%-a vadásztársasági tag. 2015-ben 1 389 vadgazdálkodási egységen (vadászterület) folyik vadászat. Ebből hozzávetőlegesen 80-100 terület állami erdőgazdasági vadászterület és még kb. ennyi lehet az egyéb, nem vadásztársaság (mg. Kft., Zrt, nemzeti park) által hasznosított vadászterületek száma, azaz kb. 1 100 vadászterületen vadásztársaságok folytatják a vadgazdálkodási tevékenységet.

A 60 000 fő vadászból hozzávetőlegesen 36 000, vagy ennél kevesebb az, aki valamelyik vadásztársaságnak tagja. A társasági tagok kb. 20-30%-a vadászik viszonylag aktívan, ami azt jelenti, hogy 7 200 – 10 800 tagi vadász az, aki aktívan próbálja megfékezni a nagyvadállomány növekedését. Ha hozzávesszük a hazai bérvadászok körét, akkor is azt lehet elmondani a jelenlegi vadgazdálkodási struktúráról, hogy meglehetősen kirekesztő, azaz sok potenciális vadász nem fér hozzá a vadászat gyakorlásához, miközben folyamatosan azt hangoztatjuk, hogy nem bírunk a nagyvaddal, az apróvadról már nem is beszélve.

Mi ez, ha nem a rendszer elavultsága, és a mai vadgazdálkodási problémák megválaszolására alkalmatlansága?

A tájegységek kialakításával kapcsolatosan csak arra nézve tartalmaz utalást az anyag, hogy azokat az Országos Vadgazdálkodási Adattár, a tudományos műhelyek és a területi vadgazdálkodási tanácsok alakítják ki. Az, hogy egy tájegység várhatóan mekkora területű lesz, és hogy kb. hány vadgazdálkodási egységet fog magába foglalni, a koncepció nem tartalmaz semmit. Ez pedig nagyon sok szempontból lényeges lenne, hiszen ennek hiányában a tájegységi fővadász fogalom sem értelmezhető és nem véleményezhető.

Ehhez kapcsolatosan javaslatként fogalmaznám meg, hogy az OVA és a tudományos műhelyek kihagyásával kellene kialakítani a tájegységeket, azt az illetékes megyei vadászati hatóságra, a megyei vadászati érdekképviseletre, valamint a területi vadgazdálkodási tanácsra kellene bízni, csak és kizárólag.

Ennek indoka az, hogy szakmai berkekben köztudott, hogy az OVA által kezelt adatok komoly vadgazdálkodási szakmai döntések meghozatalára alkalmatlanok. A hazai tudományos műhelyek szakemberei a NYME EMK Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, a SZIE ÁOTK Vadgazdálkodási és vadászati Osztály és a Kaposvári Egyetem AKK Vadbiológiai és Etológiai Tanszék kivételével nem rendelkeznek a vadászat-, vadgazdálkodás terén olyan gyakorlati ismeretekkel, és gyakorló szakemberekkel, amelyek ehhez szükségesek lehetnek.

2. A vadászati jog hasznosítása, a földtulajdonosnak járó díj és a földtulajdonosi közösségek átlátható működése

A vadászterület kijelölésének eljárásába a jegyzők helyett beemelni a Települési Agrárgazdasági Bizottságokat, a következők szerint aggályos.

Az eddigi rendszer alapján a jegyző képviselte a földtulajdonosok gyűlésén meg nem jelenő földtulajdonosokat, ami egy viszonylagosan kezelhető állapotot biztosított a gyűlések lebonyolítása terén és így végső soron a vadászterület kijelölések eljárásában. A TAB-ok bevonásával ez a helyzet megváltozhat és nem előnyére. Egy vadászterület a jelenlegi viszonyok között a legritkább esetben fekszik kizárólag egy település közigazgatási határain belül. Ebből kifolyólag ezeken a gyűléseken több, akár 4-6 TAB is jelen lehet, igen sokféle elképzeléssel a kialakítandó vadászterület határának vonatkozásában, így a szomszédos vadászterület igényekkel nagymértékű árfedések, azaz vitás esetek keletkezhetnek, ami csakis a jogvitás, peres eljárások számát növelheti meg.

Javasoljuk, hogy a vadászterületek kijelölésének eljárásrendje, abban az esetben, ha már nem tud megvalósulni a tisztán szakmai alapokon történő kijelölés eljárásrendje, akkor legalább ne változzon a jelenlegi szabályhoz képest, aminek már bejáratott gyakorlata van, amit az 1996-ban hatályba lépett Vtv. óta két kijelölési eljárás során csökkenő jogvitás esetek száma is bizonyít.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy váljon teljesen egyértelművé a törvényben, hogy vadászterület határát csak olyan módon lehessen kijelölni, hogy a területhatár a területen bármikor, bármilyen körülmények között egyértelműen felismerhető, azonosítható legyen. Nem alkalmas területhatárnak a régi megyehatár, községhatár, ha azt esetleg csak egy valamikori, rég feltöltődött határárok, két szántóföld közötti barázda jelzi, vagy rosszabb esetben még az sem. A ma érvényes vadászterület határok között számtalan ilyenre van példa, amikor pl. egy régen összeszántott terület közepén húzódik a vadászterület határa. Ne lehessen továbbá vadászterület határkijelölésével vadászhatatlan területeteket létrehozni, amikor pl. egy szomszédos községhatárból a vadászterület közepébe félsziget-szerűen benyúló, 300 m hosszú 20 m széles fasor a szomszédos vadászterület része.

A haszonbérleti díjak vonatkozásában ajánlást tenni, pedig teljességgel felesleges fáradozás, akkor amikor ez a „piac” szabadáras. Azt vagy rendeletileg kell előírni – ezt ugye nem lehet – vagy felesleges vele foglalkozni.

3. Tájegységi fővadász és hivatásos vadász alkalmazása

A koncepció a tájegységi fővadász vonatkozásában annyi feladatot tartalmaznak, amelyeket 4-6-8-10 vadgazdálkodási egység vonatkozásában (az anyagból nem derül ki, hogy mennyi) egy személy nem tud ellátni, hacsak emberfeletti képességekkel nem rendelkezik.

A koncepció szerint a tájegységi fővadász az alá tartozó vadgazdálkodási egységekben a vadgazdálkodás szakmai felügyeletét végzi, szakirányít, ezen kívül kapcsolatot tart a vadászati hatósággal, éves tervet-, üzemtervet készít, pályázatot figyel, vadkárelhárításban és rendezésben tevékenykedik, részt vesz a hatósági munkában, felderítésben, intézkedésekben. Mindezek mellett végzi a tájegységben a trófeabírálatot, bizottsággal. Felsorolni is sok. Elég, ha csak a trófeabírálatot emeljük ki a sorból. Abban az esetben, ha ezt a tájegységi fővadász végzi, úgy kvázi egy mobil irodával kell rendelkeznie, ahol számítógépet, nyomtatót (színes) oklevelet, érmet is magával kell vinnie. Ez még nem lenne különösebb akadály, de hazánkban évente kb. 35 – 40 000 őzbakot is elejtenek a vadászok. Az őzbak bírálata során azonban az érmesek, és az arra esélyesek esetében a trófea köbtartalmát is mérni kell, azaz a tájegységi fővadász az egyéb felszerelései mellet még egy lajtos kocsit is magával kell vigyen!?

Javasoljuk a tájegységi fővadász intézményét átgondolni, mert ennyi feladattal és ebben a felállásban ez a státusz inkább utópisztikus, mint reális. A feladatok elvégzésére az általunk elkészített javaslatban szereplő szakértői irodahálózat a legalkalmasabb.

A hivatásos vadászok jelenlegi helyzete egyáltalán nem nevezhető fényesnek, de hogy divatos szóhasználattal éljek, olyan, mint hivatásos vadászi életpálya, nem létezik. Azzal, hogy a koncepció szerint tulajdonképpen a jelenlegi 3 000 hektáronkénti alkalmazásról, 6 000 hektár/hivatásos vadászra csökkenne a létszámuk, még tovább romboljuk a szakma megkopott imidzsét. Arról nem is szólva, hogy a koncepció célul tűzi ki az apróvadállomány helyzetének jelentős javítását, a csapdázás támogatását, a ragadozógyérítés szorgalmazását és pontosabb állománybecslést. Mindezt kvázi felére csökkentett hivatásos vadászi állománnyal kivitelezni szintén utópisztikus elképzelés. Az az érvelés, hogy ilyen módon a „papírvadőröket” akarják kiszűrni a rendszerből, enyhén szólva is nevetséges indoklás. A papírvadőrök kiszűrésének a legegyszerűbb módja, ha kötelezően kizárólag a munka törvénykönyve szerinti főállású, 8 órás munkaviszonyban lehet csak alkalmazni a hivatásos vadászokat, és olyan kötelezően betartandó életpálya modell lép érvénybe esetükben is, amely miatt senkit nem éri meg csak azért bejelenteni hivatásos vadásznak, hogy az előírt létszám meglegyen a területen. A tisztességesen megfizetett hivatásos vadásztól már el lehet várni a tisztességes munkát.

Fontos szempontnak kellene lennie, hogy a vadászatra jogosult cégformájától függetlenül minden egyes vadászterületen csakis és kizárólag olyan személy lehessen a felelős a vadgazdálkodás szakmai irányításáért, akinek minimum középfokú, de egyes esetekben (pl. különleges rendeltetésű vadászterületek, stb.) kötelező legyen a felsőfokú vadgazdálkodási szakirányú végzettség a vadászterület vadgazdálkodási teendőinek irányításához. Az nem működhet tovább, hogy szavazással megválasztott önjelölt cipész, pék, rendőr stb. ad szakmai utasítást a sok esetben felsőfokú szakirányú végzettségű hivatásos vadásznak. A vadgazdálkodást irányító személy végzettségét a Vadászati Hatóságnak kellene ellenőriznie és a személyüket, az esetleges változásokat nyilvántartania. Komoly szakmai mulasztások esetén felelősségre vonható legyen a vadászterület szakirányítója.

Javasoljuk, hogy a 3 000 hektáronkénti egy fő hivatásos vadász alkalmazása maradjon. Ha már ezen az állapoton javítani a szakma nem tud, legalább ne rombolja tovább. Sokkal fontosabb lenne azt elérni, hogy a munka törvénykönyve alapján alkalmazásban álló hivatásos vadász minden juttatását megkapjon, beleértve a jelenleg nem létező egységes egyenruháját, a rengeteg túlórát és a szabadságát is.

4. A vadgazdálkodás tervszerűsége

Az elmúlt két üzemtervi ciklus kellő bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a háromszintű tervezési rendszer felesleges, csak a bürokráciát és vadgazdálkodási egységek kiadásait növeli. A rendszerben az üzemtervek teljesen feleslegesek, azok gyakorlati haszna nem bizonyított. Az üzemtervek készítése kizárólag az OVA bevételeit növelik, az olyan adatok szolgáltatásában, amelyek vadgazdálkodási döntések meghozatalára nem alkalmasak.

Javasoljuk, hogy kizárólag körzeti vadgazdálkodási tervek és évente azok alapján elkészített éves vadgazdálkodási tervek rendszere lépjen életbe. A jelenlegi vadgazdálkodási struktúrában különben sem bír jelentőséggel, hogy hány szintű tervezés alatt működ, vagy nem működik.

Ezzel kapcsolatosan fontosnak tartjuk, hogy a vadgazdálkodási döntések, felülről jövő irányelvek kialakítása során kizárólag a megyei vadászati hatóságok, a területi vadgazdálkodási tanácsok véleményei érvényesüljenek az OVA adatok helyett. Több ízben szemléltettük már ezen vadgazdálkodási adatok gyakorlati használhatatlanságát, még ha azok „egyedülállóak” is.

5. A nagyvaddal kapcsolatos állományszabályozás

E témakörben is mellőzendőek az OVA adatok. A kerítések „állományszabályozó” hatásának vizsgálatát feltétlenül üdvözölendő gondolatnak tartanánk. E témakörben az OMVK 2015-ben már megkezdte a felméréséket.

6. A vadkárokkal kapcsolatos szabályok

Ezzel kapcsolatosan az OMVK (kezdetben a NAK-kal) megkezdte a különböző irányelvek kidolgozását.

Napjainkban a hazai vadgazdálkodás egyik legsúlyosabb keresztje a vadkár megelőzésének, a két fél együttműködésének és a kártérítésnek a kérdése. Ennek ismeretében e problémakör terén még fokozottabban kell érvényesüljön az az alapelv, hogy a két fél alakítsa ki a számukra megfelelő rendezési elveket, kizárólag a témában jártas, gyakorlati szakemberekkel, a tudomány négy fal közötti elképzeléseinek mellőzésével.

A koncepció sajnálatos módon nem tartalmazza a NAK (lsd. Siófoki konferencia) és az általunk is javasolt „Vadkár alap” és az országos szakértői hálózat létrehozását, mely közös vadkárviselést jelentene a vadászatra jogosultaknak és termelési biztonságot a gazdálkodóknak. Elképzelhető talán, hogy a NAK mást képvisel a nagy plénum előtt és mást a koncepció kialakításakor, vagy más érdeket sért ez a javaslat?

Az igazságügyi szakértőkből álló országos szakértői hálózat tudná biztosítani a jelenlegitől sokkal gyorsabb, egységes szakmai alapokon nyugvó, a tudomány állásának megfelelően naprakész, emiatt mindig szakszerű kárfelmérés megvalósítását, továbbá számos más szakmai feladat elvégzésére is alkalmas.

7. A trófeabírálati rendszer átalakítása

A témával kapcsolatosan elsőként egy téves fogalom meghatározást kell a helyére tenni. A hazai nagyvadállomány trófeaminősége nem romlott le! Tévesen alkalmazzuk a trófeaminőség fogalmat arra a helyzetre, hogy például a gímszarvas bikák állományából az öreg korosztály hiányzik, vagyis inkább jelentősen lecsökkent a számuk. Ez nem minőségromlás. Akkor, amikor 16 kilogramm feletti gímbika kerül terítékre, vagy az elmúlt években pl. Tolna megyében, számos esetben 5 kiló feletti, sőt 6 kilogramm feletti dámbikák kerülnek terítékre, nem beszélhetünk minőségromlásról, legfeljebb demográfiai problémákról.

A másik dolog, amit meg kell a témakörrel kapcsolatosan említeni az pedig az, hogy bármennyire is ragaszkodunk a múltban kialakított elmélethez, a válogatóvadászat (népszerű nevén selejtezés) nem hozta meg a tőle elvárt eredményt. Hiába végezzük azt már kb. száz éve, még mindig vannak villás és dárdás bikák, hasadt lapátú dámok és gyilkos bakok, azaz nem jutottunk „A”-ból „B”-be. Ebből következik, hogy ez a gyakorlat, vagy szemlélet elavult, újat kell kitalálni. Ha pedig így van, akkor igencsak átgondolandó a trófeabírálat szankciórendszerének visszavezetése is.

Fentiektől függetlenül mindenképpen támogatandó lenne a trófeabírálat korábbi rendszerének visszaállítása, persze más szempontrendszert alkalmazva a bírálatban. Első fokon a vadászati hatóságok bizottságban (három fő) végezzék a bírálatot és fontos, hogy legyen egy állandó szakmai kontroll, ami nem más, mint az OTB.

Azt viszont a koncepció készítői nem gondolták át kellő felelősséggel, hogy a hibás kilövéssel minősített trófea nem kaphat érmet. Ebből botrányok sorozata lehet. Gondoljunk csak bele. Idejön több ezer kilométerről a külföldi bérvadász, aki itt hagy több ezer eurót, vagy más fizetőeszközt, elejti élete bikáját, ami a rossz rendszerben mínuszpontos lesz és nem kap érmet?! Ez nem lehet komoly gondolat.

Zárszó, végső javaslatok

A vadászati törvény kialakítása során – okulva a jelenleg társadalmi vitára bocsátott koncepcióban olvasható, szakmailag nem átgondolt elképzelésekről – szükségesnek látnám egy olyan munkacsoport létrehozását, amelyet gyakorló vadgazdálkodási szakemberek alkotnak, olyanok, akik a vadgazdálkodásnak nem csak egy-egy szeletére bírnak rálátással. Így különösen fontos lenne, hogy nagy vadászati gyakorlattal-, nagy trófeabírálati gyakorlattal-, jelentős területi vadgazdálkodási gyakorlattal rendelkező szakemberekből álló csoport kerüljön bevonásra a munka során. Jelenleg ilyen szakmai grémium nincs hazánkban!!! Ezzel a gyakorlati megvalósíthatóság kvázi hatástanulmánya is megvalósulna. Ennek érdekében a tudományos műhelyek csak és kizárólag javaslattételi lehetőséggel élhessenek.

További javaslat, az OVA jelenlegi meglehetősen aggályos és etikátlan működésének felülvizsgálata. A vadásztársadalom és a hazai vadgazdálkodási tudomány jelentős részét irritálja az a kialakult körülmény, hogy az általuk szolgáltatott adatokat későbbi bármilyen célú felhasználás érdekében, pénzért kell visszavásárolniuk.

Tekintettel a vadgazdálkodási adatok felhasználhatóságának megkérdőjelezésére, aránytalanul magas költségvetési összeget fordítunk ezen adatok kezelésére. Ezen túlmenően az adatok visszaszerezhetősége számos esetben nehézségekbe ütközik, tekintettel arra a körülményre, hogy az adatok kezelője, az OVA, azokat mintegy sajátjaként kezeli, figyelmen kívül hagyva azt, hogy azok a hazai vadgazdálkodást kellene, hogy szolgálják.

Javasoljuk, hogy a vadgazdálkodási adatok gyűjtését, kezelését az OMVK központ és a megyei szervezetek végezzék. Ez az apparátus ezt a feladatot maradéktalanul képes ellátni, ráadásul töredéke költségvetésen, mint amennyibe az OVA üzemeltetése kerül. A költséghatékonyság mellett további előnye lenne ennek a rendszernek, hogy a vadgazdálkodási egységek, a vadászati hatóság, vagy a kutatók, díjmentesen és gyorsabban tudnának hozzáférni az adatokhoz.

Javasoljuk, hogy a tájegységi fővadászok létrehozása helyett az általunk javasolt szakértői irodahálózat létrehozását helyezzék előtérbe, hiszen az ott alkalmazott szakértők a vadkárok felmérése mellett alkalmasak a vadgazdálkodási tervezés és trófeabírálati feladatok ellátására is. Ezzel legalább a megfelelő szakmai hozzáértés is biztosítva lenne és egy költséggel meg lehet a felsorolt feladatoknak felelni.

Vissza
Magyar Vadgazdálkodási Szakértők
Országos Egyesülete
IntroWeb | 2015 - Weboldal készítés, SEO